A szőlő aranyszínű sárgasága és vektora

A szőlő aranyszínű sárgasága – a zárlati kórokozó fitoplazma

2013 augusztusában Magyarországon először, a Zala Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának növényvédelmi felügyelői által, Lenti községben gyűjtött levélmintákból és Kerkateskánd határában befogott szőlőkabócákból mutatta ki a Nébih Növény-egészségügyi és Molekuláris Biológiai Laboratóriuma (NMBL) az aranyszínű sárgaság fitoplazmát (Grapevine flavescence dorée phytoplasma, Phytoplasma vitis).

Az aranyszínű sárgaságot okozó grapevine flavescence dorée (FD) phytoplasma a szőlő egyik legveszélyesebb kórokozója. A fertőzés következtében a szőlőtőkék terméshozama 20-50 %-kal csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet. A fitoplazma emberi egészségre semmilyen veszélyt nem jelent.

A betegség elleni védekezéshez jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő növényvédő szeres eljárás, terjedése azonban megállítható, fő vektora, az amerikai szőlőkabóca ( Scaphoideus titanus) elleni kezelésekkel. Ahol ez nem megoldott,a tőkék 80-100 %-a is megfertőződhet a fitoplazmával, fogékony fajták esetében néhány év leforgása alatt ki is pusztulhatnak.

A kórokozó jelentőségét mutatja, hogy szerepel az Európai Unió tagállamainak közös karantén listáján, így az ezzel összhangban álló hazai növény-egészségügyi rendeletben is.

Az élelmiszerlánc-biztonsági törvény szerint bejelentési kötelezettség alá tartozik.

Hogyan ismerjük fel és milyen tünetek utalnak a jelenlétére?

A beteg szőlőtőke fejlődése már tavasztól visszamarad, néha hajtások sem képződnek. A fogékony fajtáknál a fásodás elmarad, a vessző elvékonyodik és gumiszerűvé válik. Ha a tőke a tenyészidő során később fertőződik, a megindult fásodás megáll.

A hajtásokon az első, enyhe sodródást mutató levelek a nyár közepén jelennek meg. A tünetek fokozatosan erősödnek, és kialakul a betegségre jellemző, a levél fonáka felé történő, háromszög alakú sodródás. A napnak kitett levélrészeken a fehér bogyójú fajtáknál a levéllemez részleges vagy teljes sárgulása, kék bogyójú fajtáknál vörösödése figyelhető meg. Mindkét esetben a levélfelület fémes színezetet kaphat.

Augusztus és szeptember hónapokban a főerek mentén krémsárga foltok jelennek meg, amelyek fokozatosan terjednek a levélfelületen, végül a teljes levél elszárad. Az így elhalt, megkeményedett levelek ősszel később hullanak le, mint az egészségesek. Télen a be nem érett vesszők elfeketednek és elpusztulnak. A következő tavasszal a megmaradt rügyekből keletkező virágzat leszárad, kevesebb fürt képződik. Késői fertőzés esetén a bogyók zsugorodnak, megbarnulnak, rossz ízűvé válnak.

A szőlő aranyszínű sárgaság tünetei Magyarországon gyakran előforduló sztolbur fitoplazma okozta sárgaság betegség tüneteitől (szőlő feketevesszőjűség – bois noir) szabad szemmel nem, kizárólag molekuláris módszerekkel különíthető el.

Szembetűnő azonban a különbség a tünetes növények elhelyezkedése az ültetvényben a terjesztő kabóca fajok életmódja miatt. A sztolbur fitoplazma vektorának a szőlő nem gazdanövénye, azon csak rövid ideig tartózkodik, a próbaszívások során fertőzi azt. Az aranyszínű sárgaságnál az újabb növények gyors fertőződése és látványos pusztulása egy-egy beteg tőke körül foltszerűen következik be, a sztolbur betegségnél a tünetek lassabban, elszórtan jelentkeznek az ültetvényben.

Ha a két fitoplazma tünetei egymástól nem is különböztethetők meg, a környezeti hatások (aszály), tápanyaghiány okozta elváltozásoktól elkülöníthetők.

Milyen növényeken károsít?

Az európai szőlő szinte mindegyik fajtája fogékony a betegségre, különösen a Chardonnay, valamint a Cabernet sauvignon, a Sauvignon blanc, a Pinot noir és az Olaszrizling. Az amerikai alanyfajtákat többnyire tünetmentesen fertőzi.

Hogyan terjed?

Az aranyszínű sárgaságot okozó fitoplazma a fertőzött növény háncsrészében él, önállóan és mechanikai úton továbbterjedésre nem képes. Új területekre és ültetvényekbe elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal kerülhet. Továbbterjedésében jelentős szerepet játszik fő vektora, az amerikai szőlőkabóca. A rovar testében felszaporodó kórokozó a vektor szívogatásával kerül át az egészséges növényekbe.

A növényvédelmi hatóság a betegség terjedésének megakadályozására készenléti tervet dolgozott ki.

A fertőzött területeken intézkedik a fertőzés felszámolására:

• elrendeli minden fertőzött és a jellegzetes szőlő sárgaság tünetet mutató tőke megsemmisítését a fitoplazmával fertőzöttnek kimutatott tőkék körüli 1 km sugarú területen,
• fokozott felderítést és kötelező védekezési programot ír elő a fenti 1 km sugarú területen és az azt körülvevő 3 km szélességű biztonsági sávban.

A hatósági intézkedések semmilyen formában nem érintik a bor készítését és annak forgalmazását.

Mit tegyen a termelő a terjedés megakadályozása érdekében?

• Értesítse hatóságot, ha gyanúja van a szőlő aranyszínű sárgaság betegség jelenlétére!
• Telepítéskor hatóságilag ellenőrzött, minőségtanúsított szőlő szaporítóanyagot ültessen!
• Az ültetvényben:
  • égesse el a tél végi nyesedéket,
  • gyérítse a kéreg alatt áttelelő tojások számát olajtartalmú szerekkel,
  • végezzen rendszeres, rovarölő szeres kezeléseket a betegséget terjesztő kabócák ellen.

Forrás: www.nebih.gov.hu

Az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) Észak-Amerikából származó egynemzedékes kártevő. Fő tápnövénye a szőlő, amelynek a levélfonákán szívogat.

Az amerikai szőlőkabóca tojás alakban, a tőke kétéves részén, a foszló kéreg alatt telel át. A lárvák kelése időjárástól függően elhúzódó, május közepétől egészen július első dekádjáig tarthat. Öt lárvastádium után az imágók az időjárás függvényében július elejétől–közepétől jelennek meg és egészen szeptember végéig, október elejéig, illetve a fagyokig megfigyelhetőek. A rajzáscsúcs időjárástól függően július vége–augusztus közepe közötti időszakra esik. Jelentős gazdasági kárt közvetett módon a karantén fitoplazma terjesztésével okoz. Fertőzött növényállományban a fiatal, L1-L2-es lárvák táplálkozásuk során már képesek felvenni a fitoplazmát. Az egyedek fertőzőképessége kb. 4-5 hét múlva alakul ki, bármilyen fejlődési stádiumban vannak is, és egész életük során fertőzőképesek maradnak.

A vektorok elleni védekezés Az FD terjedésének a megakadályozása céljából kulcsfontosságúan fontos intézkedés a terjesztő vektor elleni védekezés. A vektorok egyedszámának gyérítését: 

- a szőlő gondos metszésével 

- a nyesedék elásásával, biztosítva a teljes talajtakarást

- a nyesedék elégetésével (az egyéb jogszabályok betartása mellett) kell elvégezni. 

A vektorok elleni közvetlen védekezést a rügyfakadás előtti olajos permetezéssel, a levágott nyesedék elégetésével, a tenyészidőben pedig a lárvák és az imágók elleni növényvédő szeres kezelésével kell megoldani. Az eredményességhez ismerni kell a vektor fejlődését és populáció sűrűségét, ehhez nélkülözhetetlen a kabóca alapos felderítése. 

A vektor elleni védekezés célja kettős: 

- a fitoplazma potenciálisan fertőzött növényekről egészségesekre történő közvetlen átvitelének megakadályozása 

- a fás szárú szaporítóanyagra történő tojásrakásnak és ezáltal a kórokozó valamint a terjesztő rovar eddig még mentes területekre történő behurcolásának megakadályozása 

Elvégzését javasoljuk Magyarországon minden szőlőtermelő számára. Az első permetezést júniusban a védekezési felhívás kiadásakor szükséges elvégezni. Jelentősebb felszaporodás esetén a kezelést 10 nappal később célszerű megismételni. Szükség esetén (pl. nagyon korai lárvakelés) már a virágzás előtt célszerű elvégezni az első permetezést. Ezt követően a sárga ragacslapos fogások alapján elvégezhető egy imágók ellen történő növényvédő szeres kezelés is. Olyan ültetvényben, amelyben az előző évben nagy volt a szőlőkabóca egyedszáma vagy a területen előfordul FD fertőzés, ott az első védekezést korábban, már virágzás előtt, időjárástól függően szükséges elvégezni az L1-L2-es lárvák ellen. Ilyen ültetvényben virágzás után, időjárástól függően egy második permetezés is szükséges, illetve jelentősebb felszaporodás esetén ez a kezelés 10 nappal később megismételhető. Ezt követően a sárga ragacslapos fogások alapján elvégezhető egy imágók ellen történő növényvédő szeres kezelés is. Az imágók elleni kezelések főként a betelepülő imágók ellen válhatnak szükségessé. A sárga ragacslapokat az L4-es lárvák megjelenésekor kell kihelyezni. Ebben az esetben kb. 10 nap elteltével jelennek meg az imágók. A fogott egyedek számát ezt követően 7 naponta fel kell jegyezni. A védekezési küszöbérték 2 egyed/sárga lap/7 nap. A kifejlett egyedek ellen július elejétől válhat szükségessé a kezelés. Ezzel a tojást rakó nőstények egyedszáma is gyéríthető. 

A sárgalapos csapdázást a vegetáció végéig folytatni kell, hiszen a környező szőlőültetvényekből előfordulhat újabb imágók betelepülése. Ezekben az esetekben szükségessé válhat egy második kezelés is az imágók ellen. 

Forrás: Növény-egészségügyi Készenléti Terv az FD terjedésének megakadályozására (NEBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság 2014) alapján